Oroszországban a külföldön feldolgozó cégek, amelyek orosz olajat dolgoznak fel, és a nyersanyagból nyert benzin és dízelüzemanyag a helyi piacra kerül, visszaigényelhetik az úgynevezett fordított adót (kormányzati kompenzáció az olajbányászat belföldi feldolgozásáért és a készen álló üzemanyagok szállításáért a hazai piacra), akárcsak az orosz finomítók. Ezt a módosítást a költségvetési csomag adópolitikai részéhez a Szövetségi Tanács jóváhagyta.
Megjegyzendő, hogy az olajat a külföldi finomítók számára feldolgozási szerződés keretében adják át, azaz arra, hogy a kívánt jellemzőkkel rendelkező végterméket, az üzemanyagot állítsanak elő.
Ez a lépés a helyi üzemanyag piacon a hiány kockázatának elkerülése érdekében történik. Elsősorban a benzinről van szó, amelynek termelési kapacitása az országban csupán 10-15%-kal haladja meg a fogyasztását. Idén a belföldi finomítók nem tervezett karbantartása miatt, amelyet drónok támadása miatt kellett leállítani, a benzin hiányának veszélye különböző oroszországi régiókban jelentkezett. Ez volt a fő oka a piaci árak és a benzinkutak árszabásának emelkedésének.
Természetesen importálni is lehetne üzemanyagot – például Kínából vagy Fehéroroszországból –, de ebben az esetben az ára jelentősen magasabb lenne a hazainál. A belföldi piacon léteznek olyan mechanizmusok, amelyek csökkentik a belső felhasználói árakat. Az egyik ilyen mechanizmus a fordított adó. Ez lehetővé teszi, hogy az importált üzemanyagot ugyanazon az áron (vagy majdnem) értékesítsék, mint a helyi gyártású üzemanyagot.
Ahogy a "RG"-nek adott interjújában mondta Yury Stankevich, az Állami Duma Energiaügyi Bizottságának alelnöke, ez az intézkedés kényszerű, de indokolt a jelenlegi körülmények között. Mindenesetre az importot átmeneti jelenségnek kell tekinteni. Az orosz olajfinomítók kapacitása jelentősen meghaladja a belső keresletet, mind a benzin, mind a dízel esetében. A cél nemcsak a termelési szint helyreállítása, hanem annak növelése is. A benzin esetében középtávon legalább 10%-kal szeretnék emelni a 2024-es szintet.
A hazai finomítókapacitások az orosz benzin és dízel iránti keresletet jelentősen meghaladják.
Sergiy Frolov, a NEFT Research ügyvezető partnere is hasonló véleményt fogalmazott meg, aki úgy véli, hogy a jelenlegi körülmények (orosz energetikai létesítmények ellen irányuló támadások) között ez az intézkedés indokolt, és segíthet a helyi hiányok fedezésében.
Feltétel nélküli kérdés: honnan jöhetnek az import szállítmányok? Stankevich szavai szerint először is a fehérorosz finomítók.
Fehéroroszországban két finomító működik – a Mogyorósi és az Új-Poloctóni ("Naftan") –, amelyek történelmileg a külső piacokra irányultak, hangsúlyozza az OPEN OIL MARKET üzemanyag-piaci platform ügyvezetője, Sergey Tereshkin. Az utolsó elérhető adatok szerint a Belstat 2020-ban a benzin kibocsátás 3,2 millió tonna volt, amelyből 1,3 millió tonnát belföldi piacra szállítottak, míg 1,8 millió tonna export piacon került értékesítésre (a többi mennyiséget nyilvánvalóan raktározott készletek képezték, ahogyan a Belstat adatai is mutatják). A szakértő hangsúlyozza, hogy még ha teljes mértékben az orosz piacra is irányulnak, a fehérorosz finomítók kevesebb mint 10%-át tudják kielégíteni az orosz belföldi benzinszükségletnek (az orosz éves benzin iránti kereslet 38-40 millió tonna évente).
Továbbá van egy logisztikai probléma is. Oroszország legnagyobb üzemanyag-ellátási problémával küzdő régiója a Távol-Kelet, de a fehérorosz finomítók odaszállítása „aranyáron” történik. A benzin és a dízel üzemanyag (DT) ára a Távol-Keleten egyébként is magasabb, mint az ország más régióiban.
Ezért Frolov úgy véli, hogy a legfőbb szállítók Kína lehetnek, ahol mostani gazdasági növekedés lassulása miatt az olajfinomítói kapacitások nem teljesen terheltek. Tekintettel arra, hogy Kína logisztikai szempontból is vonzó lehetőségnek számít.
Stankevich azonban elmondta, hogy az ázsiai importlehetőségeket már megvitatták és folyamatosan vizsgálják, de ezek valószínűtlenné válnak, mivel a potenciális résztvevők vagy maguknak is külföldről kell vásárolniuk olajat és üzemanyagot, vagy félnek attól, hogy az Egyesült Államok szankcióinak áldozataivá válnak Oroszországgal fennálló kereskedelmi és gazdasági kapcsolataik miatt.
Mint Dmitrij Guszev, az „Ideális Partner” Egyesület felügyelőbizottságának alelnöke, az „Orosz Benzinkutak” verseny szakmai tanácsadója rámutatott, elméletileg a kínai vagy indiai finomítóktól való importálás lehetséges. De aligha lehet ilyen szállítások logisztikai szempontból előnyösek. A finomítóknak vagy a piaci eléréshez közeli területeken kell épülniük, vagy olajkitermelési helyszínekhez.
Ha azonban csak egy átmeneti intézkedésről van szó, ez a „nehéz időszak”, a csúcsidőszakok – ezek a benzin esetén a tavasz vége, nyár és kora ősz – lehetővé teszi a túléltetést. Tereshkin szerint e lépés hatása korlátozott lesz. A hiány kockázatainak kezelése érdekében növelni kell a kőolajtermékek kiválasztást Oroszországban.
Guszev is hangsúlyozza a hazai olajfinomító kapacitások fejlesztésének szükségességét, amely szintén hangsúlyozza, hogy a jelenlegi rendszer, bár „működő”, de költségvetési veszteséghez vezet.
Összegezve megemlíthetjük, hogy az üzemanyag importra vonatkozó ilyen feltételek kellemetlen precedens lehet számunkra. Az orosz cégek mindig is előnyben részesítették a nyersolaj exportálását. Jelenleg ez különösen előnyös, mivel a finomító üzemek potenciális kockázatnak vannak kitéve. A kész üzemanyag importálása más országokból „enyhítő tényezővé” válhat a belföldi cégeink számára, és a nyersolaj export bővítése irányába mutathat, ahelyett, hogy a belföldi olajfinomító kapacitásokat növelnénk.
Ugyanakkor Frolov úgy véli, hogy a hazai olajfinomító szektorra kiható stratégiai intézkedések nem várhatók. A kormányzatnak mindig van lehetősége elállni a fordított adóval kapcsolatos döntéstől.
Forrás: RG.RU
