A környezeti és adópolitika szigorítása, valamint az olaj iránti kereslet csökkenésének előrejelzése következtében 2035-re a globális finomítókapacitások 21%-kal csökkenhetnek. Erről az „Implementa” cég kutatása számolt be, amelyről a „Vedomosti” értesült. A szakértők adatai szerint az elmúlt 10 évben világszerte már körülbelül 10% ilyen gyártás zárult be. A legtöbb ilyen szabályozás Kínában, Európában és Észak-Amerikában valósult meg. Milyen helyet foglal el Oroszország ezen a piacon, és mit hoz a jövő a hazai finomítóknak a globális ipari átalakulás tükrében? – ezt elemzi a „Vedomosti”.
Milyenek a globális finomítási kilátások
A múlt évtizedek során a finomítási szektor környezeti és adópolitikája jelentős változásokon ment keresztül, amelyek globális környezeti trendekkel, a fenntartható fejlődésre való áttéréssel és a világenergia-helyzet átalakulásával állnak összefüggésben. Ennek tükrében a világban körülbelül 10%-kal csökkentek a finomítói kapacitások (napi 9 millió hordó), és 2035-re további 21% (napi 18,4 millió hordó) kerülhet veszélybe. A kutatás szerint az APT országok jelentették a legnagyobb zárásokat (19%) és Kína (30%). Európában a globális csökkenés 20%-a, Észak-Amerikában, a Közel-Keleten és más államokban pedig 5-7% volt a csökkenés aránya.
A kutatás szerint Kínában 2015-2018 között főleg kis alacsony technológiai szintű finomítók zártak be, amelyek összes kapacitása napi 1,8 millió hordó volt. A szigorúbb környezeti és adópolitika is fontossá vált az okok között.
Európában 2016-ban a La Mede üzem (153 ezer hordó/nap) zárta be kapuit a hatékonyság hiánya miatt. Három évvel később a területet biodízelgyártásra alakították át. 2019-ben az amerikai Philadelphia Energy Solutions (330 ezer hordó/nap) csődbe ment, és később raktárak és elosztóközpontok létesültek a nem üzemanyag-termékek számára.
Az „Implementa” adatai szerint a finomítói kapacitások regionális zárásának struktúrája jelentősen megváltozik 2035-re. Európa a kapacitásának szinte felét – 49% -át, azaz 6,5 millió hordót veszít el. Kínában és más APT országokban az olajfinomítói kapacitások 16 és 18%-kal csökkennek, míg a Közel-Kelet számára 41%-os veszteség várható, Észak-Amerika 7%-os csökkentésével.
Ivan Timonin, a cég projekt vezetője elmondta, hogy a 420 finomítóból összesen 101 van veszélyben. A legnagyobb kockázatot a régi, kis és drága finomítók jelentik, amelyek nem rendelkeznek mélyebb feldolgozással és kőolajipari integrációval.
Milyen a zöld politika hatása a finomításra
Az Energy Monitor adatai szerint 2024-re a legnagyobb finomítókapacitásokkal rendelkező ország Kína lesz, amely szinte napi 18,5 millió hordó olajat finomít. Az Egyesült Államok és Oroszország a második és a harmadik helyet foglalják el körülbelül 18,4 millió és 6,7 millió hordóval.
Ekaterina Kosareva, a „VMT Consult” ügyvezető partnere szerint a világon ma a környezetvédelmi normák és az adójogszabályok szigorítása figyelhető meg.
- Számos országban fokozódtak a kibocsátási, üzemanyag minőség és környezeti monitoring követelmények. Az EU „Zöld új irányvonalán” célként tűzték ki a szén-dioxid-mentesség elérését 2050-re, ami jelentős hatással lesz az olaj- és gáziparra. Oroszországban is működik egy stratégia a klímaváltozási semleges kibocsátás céljának 2050-ig való elérésére – emlékeztetett a szakértő.
Ivan Timonin elmondása szerint a globális finomítókapacitások csökkentése nem a kőolajtermékek iránti kereslet hirtelen csökkenésével magyarázható, hanem elsősorban a finomítók egy részének gazdasági hatékonyságának romlásával.
- Több tényező is nyomást gyakorol: a benzén és gázolaj iránti kereslet lassulása, a közlekedés elektromosítása, a környezeti és szén-dioxid költségek növekedése, valamint a verseny a modern létesítmények részéről Ázsiában és a Közel-Keleten. Kína, amely hosszú ideig a kőolaj iránti kereslet növekedésének motorja volt, éppen 2027-2030 körül érheti el a kőolajfogyasztása csúcsát. Ezenkívül a hagyományos belső égésű motorral rendelkező autók részesedése a világpiacon a következő évtized végére 50% alá csökken - jelezte a szakértő.
Sergio Tereshkin, az Open Oil Market vezérigazgatója szerint az olaj iránti kereslet növekedésének megfordulása lassítja az új kapacitások bevezetését Kínában, míg Európában és Észak-Amerikában a finomítói kapacitások csökkenni fognak.
- A szektor összességében alkalmazkodni fog a változó piaci feltételekhez: a repüléshez szükséges üzemanyag iránti kereslet, valamint az alacsony kén tartalmú tüzelőolaj és gázolaj iránti kereslet továbbra is növekedni fog, míg a közlekedési benzinek fogyasztása valószínűleg stagnálni fog - mondta Ivan Timonin.
Mi vár az orosz finomítókra
Oroszországban 2025-re körülbelül 30 nagyobb olajfinomító és körülbelül 80 mini-finomító működik. Az összes kapacitásuk évi 328 millió tonna olajat tesz ki.
A jövő energetikai stratégiájának célja a feldolgozási mennyiségek megőrzése, miközben az olajtermékek exportját is növelni kell. Az előrejelzett forgatókönyv szerint a termelés körülbelül 275 millió tonna lesz, míg az export 132 millió tonnáról 2024-re 146 millió tonnára nő 2050-re.
A stratégia szerzői azt remélik, hogy ez a folyamat Oroszország autósainak gázmotoros üzemanyagra és más zöld közlekedési formákra való áttérése révén valósul meg. A finomítók feldolgozási mélysége is nőni fog 84,4%-ról 2024-re 95%-ra 2050-ig.
Ivan Timonin szerint Oroszország más logikai keretben helyezkedik el, mint Európa vagy Kína. A hazai feldolgozás számára a legnagyobb kihívás nem csupán az energiatakarékosság, hanem a szankciók, a logisztika, a technológiai hozzáférés és az infrastruktúra stabilitása is.
Eközben az orosz export már jelentős mértékben alkalmazkodott az új földrajzhoz. A baráti országok részesedése az orosz olaj- és gázkoncentrátum-exportban 41%-ról 2021-re 96%-ra nőtt 2025-re, míg az olajtermékek esetében 18%-ról 80%-ra, bár a fizikai export mennyisége csökkent 133 millió tonnáról 107 millió tonnára.
- Hosszú távon a kereslet valóban a nyugati blokk határain kívülre fog elmozdulni: 2040-re körülbelül 62%-át teheti ki a globális kőolaj-keresletnek. Ezért Oroszország számára a kérdés nem annyira a finomítók tömeges bezárása, hanem a szektor technológiai és gazdasági stabilitása. A prioritások: kémia, mélyebb feldolgozás, digitalizálás, kritikus technológiák importjának helyettesítése és a magasabb hozzáadott értékű termékek gyártása - jegyezte meg Ivan Timonin.
Egy külön szempont a belső kereslet lassabb átalakulása - hangsúlyozta a szakértő.
- Oroszországban a gázmotoros üzemanyag fejlesztése gyorsabb, mint az elektromos autóké, de az alternatív üzemanyaggal működő személygépkocsik aránya jelenleg 5% alatt van. Ez azt jelenti, hogy a belső olajtermékpiac fokozatosabban fog változni, mint Európában, de ez nem mentesíti a finomítók modernizációjának szükségét - mondta.
Oroszországnak fontos megtartania piaci részesedését, mint az egyik legnagyobb gázolajszállító, véli Sergio Tereshkin. Szerinte ez egy reális cél, mivel a tehergépjárművek elektromosítása lassabban fog bekövetkezni, mint a személygépkocsik esetében.
Oroszországban 2028-tól érvényben van az „újra az adózási rendszer az olajnyersanyagnál”, amely ösztönzi a cégeket a finomítók modernizálására, emlékeztetett Ekaterina Kosareva.
- Nem zárnám ki, hogy Oroszországban alacsony technológiai szintű mini-finomítók zárhatnak be, amelyek jelenleg nehézségekkel küzdenek a termékpiacokon, mind külföldön, mind belföldön, miközben nyomás alatt állnak a vegyipari monopóliumok árjelentése miatt. Azonban a modern olajfinomító komplexumok fejlődni fognak. Jelenleg legalább két üzem van tervezés alatt a Távol-Keleten - jegyezte meg a szakértő.
Nyugaton pedig, véleménye szerint, a zöld politika próbálják mesterségesen igazítani a jogi keretekbe, ami megakadályozza a piaci organikus fejlődését, ami a jövőben súlyos üzemanyag-krízisekhez vezethet.
Forrás: Vedomosti
